Apró termetű, törékeny. Zsédában azonban sokkal több erő lakozik, mint azt bárki gondolná. Helyt kell állnia énekesnőként, anyaként és feleségként, de sikerrel megbirkózik a feladattal.

– Nem fáradsz el néha?
– Dehogynem! De a nők többsége ma pont ilyen keményen áll helyt több szerepben, mint én. Nagyon nehéz az állandó zsonglőrködés az idővel, de egy idő után rájöttem arra, hogy nem szabad mindig mindent egyszerre akarni. Amikor lemezt készítek, arra koncentrálok nagyobb intenzitással, ha pedig otthon van rám nagyobb szükség, tudok váltani. Szerencsére nagyon sok segítséget kapok családomtól: férjem mindenben mellettem áll, és a nagymamákra is mindig számíthatunk.

– A kisfiad, aki szeptemberben lett négyéves, már óvodás. Hogy viseltétek ezt a leválást?
– Nimród igazi nagyfiú! Az óvodában most kezdi majd a második évet. Szereti, és ahogy én látom, szüksége is van a társaságra. Eljön az a kor, amikor már kell az, hogy vele egykorú fiúkkal, lányokkal játsszon együtt.

– Apás vagy anyás?
– Mint büszke fiús anyuka, szívesen rávágnám, hogy természetesen anyás, de ez nem ilyen egyszerű. Mivel a férjem és én egyformán kivesszük részünket Nimród neveléséből, ő mindig azt találja meg kettőnk közül, akire éppen akkor szüksége van. Ha szeretne odabújva mesét hallgatni, akkor hozzám sündörög oda a könyvecskéjével, de a kis piros autóval vagy a motorral az apját találja meg, és akkor órákig megy a Forma–1 a szőnyegen.

Folytatás a Bővebben>> mögött!

– Fiatal nő létedre nem hiányoznak az igazi, csajos bulik?
– Barátnőimmel rendszeresen tartunk ilyen bulikat. Van, hogy egy kávéra futunk össze, máskor nagyobb összejövetelt rendezünk – de a lényeg nem is a bulizás. Sokkal inkább az, hogy tudom, mindig számíthatok rájuk, és ők is rám!

– Az elmúlt évek alatt sokkal merészebb és szexisebb lettél. Ez tudatos volt?
– Azt nem lehet csak úgy elhatározni, hogy holnaptól szexi leszek, vagy merész. Egyszerűen annyi történt, hogy kisfiam születésével kiteljesedtem. Olyan erők kezdtek el dolgozni bennem, amik valószínűleg már korábban is ott voltak, de kellett ez az élmény ahhoz, hogy felszínre törjenek. Ez a Zséda is én vagyok, része az utamnak, a fejlődésemnek. Nem szabad elfelejteni, hogy 16 éves korom óta élek az éneklésből. A szó szoros értelmében a közönség szeme előtt nőttem fel. Nem lehetek ma ugyanaz a kislány, aki akkor.

– Törékeny nő vagy, akiben mégis hihetetlen erő van. Honnan meríted?
– Elsősorban a közönség inspirál. Amikor énekelek, varázslatos kötelék jön létre köztem és a hallgatók között, áramlik az energia. És persze a családomból is merítek erőt. Ma már nem is vágyom más feltöltődésre, pihenésre, mint arra, hogy velük lehessek - legyen ez egy délután vagy egy hosszabb vakáció. Idén Velencében töltöttünk egy hetet barátokkal, csodás élmény volt. Bár a nyár a legtöbb esetben a koncertekről szól, azért többször is loptunk el 2-3 napokat, amelyeket együtt töltöttünk pihenéssel.

– Minden nőben van megfelelési kényszer. Te is megküzdöttél vele?
– Ezt nem nevezném megfelelési kényszernek! Azt teszem, amit a legjobban szeretek a világon. Néha megkérdezik tőlem, mi lennék, ha nem lennék énekesnő, és én már a kérdést sem értem. Énekesnő vagyok, ennek születtem, nem tudnék mást csinálni. De ha arra vagy kíváncsi, hogy izgulok-e egy színpadra lépés előtt, elárulom, hogy mindig. Hogy akarok-e tetszeni a férjemnek? Természetesen. Minden reggel szeretem látni szemében a büszkeséget, amikor rám néz. Soha nem tudnám elhagyni vagy elhanyagolni magam. Egyébként szerintem ez a titka a hosszan tartó sikernek is.

– Sikeres énekesnőként nem gondoltál még nemzetközi karrierre?
– Érdekes ország a miénk, ahol a siker igazi fokmérőjének sokan a nemzetközi karriert tekintik. Pedig sokkal könnyebb dolgom lenne, ha angolul kéne énekelnem. Aki próbált már magyarul tökéletes dalszöveget írni, tudja, milyen nehéz. Kevés olyan nyelv és lélek van, mint a miénk - nagyon összetett, nagyon különös mélységei vannak. Ez persze nem jelenti azt, hogy amikor hívnak, nem megyek szívesen külföldre fellépni. Mindig nagyon élvezem ezeket a kiruccanásokat, de mindig jó hazajönni.

Harcol a családon belüli erőszak ellen

"A téma már kislányként is foglalkoztatott. Lakótelepen laktunk, ahol vékonyak a falak, és hallottam dolgokat, amiket nem értettem. Láttam otthonokat, ahol a nő nem biztonságot és nem óvó szeretetet kapott. Értük akartam tenni valamit. Ha politikus lennék, valószínűleg nap nap után nyújtanám be a törvényjavaslatokat a témában. Énekesnőként egy eszközöm van csupán: a dal. Viszont nagyon hiszek az erejében."